Szombaton, megérkeztünk Sopronba. A szállást egy kis kitérővel közelítettük meg.. Hát 10 ágyas szobákban voltunk, ahol ráadásul emeletes ágyak voltak, 2 db szekrény, mindkettőben csak egy darab polc volt. Közös zuhanyzó és mosdó volt, ezen kívül minden szobában füstjelző, amit ugyan „hatástalanítottunk” de azért így sem akartunk bent pipázni. Volt egy kis városnézés délután, aztán egy kevés szabad foglalkozás, amikor mindenki elmehetett ebédelni valahova. Piri, Nicol, Réka, Dóri és Én egy kis kajáldába ültünk be, ahol pizzát ettünk, ami szerintem tök finom volt. Voltunk az osztállyal egy teázóban vagy inkább kávézó kinek, ahogy tetszik. Ahol ittam nagyon finom meggylikőrös forró csokit. Aztán még egy étterembe is beültünk, ahol Én már csak egy két tintahal karikát fogyasztottam. Az este/éjszaka elég jól sikerült, bár valakiknek kevésbé. xD
Sopron^^
2010.10.14. 15:19
Vasárnap reggel irány reggelit venni, hát Én egyedül indultam neki Sopronnak, hátha találok egy pékséget, ami végül nem jött össze csak egy kis boltot találtam de, ott legalább nem csak zsömlét meg kiflit lehetett kapni. : D Aztán délelőtt felsétáltunk egy kilátóhoz, majd utána mentünk a kalandparkba. Nekem a magassággal semmi bajom, szal élveztem többnyire, bár egyszer majdnem feladtam az egyik pályán, mert, hogy az volt a feladat, hogy egy kötélen kellett átlendülni és az nekem csak úgy ment, hogy Krisztián meglökött. xD Aztán kaland park után megint csak elmentünk egy étterembe. Este meg már nem volt semmi érdekes, szerintem legalább is.
Hétfőn reggel 10-kor hagytuk el a szállást, utána szabadon tölthettük az időt egészen a vonatindulásáig. Rékával, Pirivel, Nicollal és Dórival közösen elmentünk a McDonald’s-ba ebédelni. Majd mivel már nem sok időnk volt vissza érni a szállásra, ezért Én és Réka viszonylag gyors tempóban a többiek előtt értünk oda a szálláshoz, ahol fogtuk a bőröndjeinket és elindultunk az állomás felé. Kb ha 25-30 percünk volt odaérni, szal eléggé siettünk. Pirivel, Nicollal és Dórival a szálláshoz vezető úton találkoztunk össze, amikor is Piri megkérdezte, hogy hova sietünk, úgy se mennek el a többiek nélkülünk. Ekkor már gondoltam, hogy ezt nem fogják csak úgy szó nélkül hagyni, hogy mi otthagytuk őket a Rékával. Hát tévedtem, szó nélkül hagyták, oly annyira, hogy az óta hozzám sem szóltak. Rékától tudtam meg, hogy vele veszekedtek még hétfőn délután, hogy az milyen már, hogy mi ott hagytuk az ő bőröndjeiket a szálláson és, hogy még a szándékot sem látták, hogy el akartuk volna vinni a táskáikat egy darabig. Én ezt a dolgot azért nem értem, mert mint írtam, Piri azt mondta, hogy minek sietünk, nélkülünk úgy sem mennek el… Akkor meg miért baj az, hogy mi nem hoztuk az ő csomagjaikat? Én azért siettem, mert nem akartam, hogy a többiek miattam üljenek, ott még nem tudom hány órát, ha esetleg lekéssük a vonatot. Ezért eszembe se jutott az ő csomagjaikat is elhozni, gondoltam tudják, hánykor indul a vonat és kiszámolták, hogy akkor lesz még idejük oda érni az állomásra anélkül, hogy mi elvittük volna egy ideig a bőröndjeiket. Mire még olyat is kaptam, hogy ha rugdostuk volna, a táskáikat kvázi gondolom magunk előtt az is jobb lett volna, mert akkor legalább látták volna a szándékot, hát erre csak annyit, hogy ha tudom, hogy nem vagyok képes még egy bőröndöt úgy elhúzni magammal, hogy annak semmi baja ne legyen és ne csiga tempóban haladjak, akkor Én inkább otthagyom azt a másik táskát.
Nem értem, hogy most ezért miért kell engem ennyire utálni. Nem vezérelt engem semmilyen rossz szándék, Rékával azon agyaltunk az állomás felé menet, hogy elérnek-e az állomásra időben, mert tudtuk, hogy mindenki nagyon húzni fogja a száját, ha esetleg elkésnek.
A másik dolog, hogy elvben Réka azt mondta nekik, hogy mi ezt tanítószándékkal tettük. Nah engem aztán az égvilágon semmilyen tanító szándék nem vezérelt, az egyszer biztos.
És még egy utolsó, hogy én nem bőgtem a Dórinak, hogy mennyire hiányoznak.
Bocsánatot kérni nem tudok, mert nem értem miért kéne, legalább is értem, hogy ők miért gondolják azt, hogy nekem bocsánatot kérne kérnem de, mint írtam én ezt nem így gondolom.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dittavonteese.blog.hu/api/trackback/id/tr712371755
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.